A hídfőcsaták lezajlása után egy rövid, nyugodtabb időszak következett 1942. szeptember 16.- 1943. január 12-ig. így elérkezett a pillanat az eddigiekben felhasznált naplók illetve szerzőik bemutatásához.
Néhány frontnaplónapló már korábban is megjelent nyomtatásban, de jellemző módon amikor a háborút követően Magyarország a kelet blokk része lett, ezek a tulajdonosok fiókjainak a legmélyére süllyedtek. 1942-ben a propaganda azt harsogta, hogy a bolsevizmus szörnye ellen minden áron meg kell védeni Európát, Magyarországot. Az orosz népet elnyomott, együgyűségben tartott emberek tömegének állította be. Ez a vélekedés fel-fel bukkant a naplókban is. Aztán 1944-45-ben az egypártrendszer kialakulásával, érthető módon nem az oroszok elleni háború volt az első dolog amivel az emberek eldicsekedtek. A történetek és traumák kibeszéletlenek maradtak nagyon sokáig. Az 1990-es években került ez a téma újra fókuszba és a 2000-es évek óta egyre több frontnapló jelent meg nyomtatásban vagy került leadásra a Hadtörténeti Levéltárba.
Sok katona írt naplót a Don-kanyarban, annak ellenére, hogy ez hivatalosan tilos volt. A szerzők a legtöbb esetben önmaguknak jegyezték fel az eseményeket; általában frissen, az átélt események után és még a történtek hatása alatt. Így ezek az írások sokkal hitelesebbek, mint a későbbi, háború után írt visszaemlékezések. Sokuk számára fontos volt a naplóírás nem csak az emlékek megőrzése kapcsán, hanem az átélt események feldolgozása miatt is. Akadt olyan, aki a naplóban szinte beszélget, mesél a feleségének mintegy megbeszéli vele a nap eseményeit, az érzéseit. Ezeknek a forrásoknak a különbözőségét is ez adja. Nem ad pontos és mindenre kiterjedő képet a fronton történt hadmozdulatokról és csatákról, de az azt végigélt emberekről igen. Egy új és emberközpontúbb aspektussal egészíti ki az ismert tényeket. Megismerhetővé válnak a számadatok mögött rejtőző sorsok, mintegy arcot kap a történelem.
Mindegyik idézett szerző tartalékos tisztként szolgált a fronton. A helyzetük különleges volt: voltaképpen civilek voltak, tehát nem volt számukra természetes közeg a háború és a katonai élet. Közös bennük, hogy mindannyian az értelmiségi, tanult réteghez tartoztak. Gyakorta az otthoni, kényelmes életükből hirtelen kerültek ki a frontra. Kiképzésük az idő és anyagiak hiánya miatt nem volt túl alapos, bár ez a probléma nem csak a tartalékos tiszteket érintette. Arányuk, ahogy azt már korábban is említettem, szokatlanul magas volt a 2. magyar hadseregben.
Van köztük családos ember, van nőtlen. Optimistább, búskomorságra hajlamosabb, Sokfélék, de mindegyikük egy rendkívüli helyzettel került szembe, amikor megkapták a behívójukat.
Kik is voltak ők név szerint?
Dr. Somorjai Lajos a soproni 7. könnyű hadosztály 7. egészségügyi alakulatánál szolgált. A behívást követően Nárára került kiképző táborába; ekkor már nős volt és egy gyermek édesapja; felesége épp második gyermekükkel volt várandós. Az első kivonuló csapatokkal, 1942. április 20-án indult el a frontra alakulatával. 1943 májusában tért vissza a hadszíntérről. A 13 hónap alatt nem volt szabadságon. 1942. július. 25 és 1942. augusztus. 10-e között az első vonalban, Urivnál teljesített szolgálatot. Naplója 2002-ben jelent meg nyomtatásban is; igazán pontos és érzékletes, amelyben a vele történeteket a közérzetét szinte minden nap lejegyezte. Izgalmas olvasmány bárki számára.
Somorjai a kiképzés során ismerkedett meg és kötött barátságot dr. Vámossy Józseffel. Az ugyancsak orvosként dolgozó Vámossy is vezetett naplót, majd 1979-ben írt egy visszaemlékezést a napló alapján a fronton töltött egy évről és ez került a Hadtörténeti Levéltárba. Bizonyos, hogy helyenként meghúzta a szöveget és finomabban fogalmazott, mint az eredetiben, de a napló részletek sokszor érezhetően elkülönülnek.
Dr. Vámossy József is, a nárai kiképzés után, 1942. április 20-án indult el a frontra ugyancsak a 7. könnyű hadosztály 7. egészségügyi alakulatával. Nőtlen volt, fiatalabb és kalandvágyóbb, mint kollégája. A besorozást és a háborút is könnyebben viselte, mint ő. Sokáig egy helyen szolgáltak, azonos rangban. Ezért valószínű, hogy hasonló események érték őket; mégis az adott történéseket teljesen másképpen éltek meg. 1942. május 22-én Dr. Angeli Henrik orvos helyére került az első vonalba, annak halálát követően. Innen augusztus 10-dike táján tért vissza alakulatához.
A 20. könnyű hadosztály VII/2 ellátó alakulatánál szolgáló Dr. Bereczky Sándor ugyancsak orvos volt. Ő egészen más szemszögből igyekezett a háborús élményeit naplójában összegezni: elsősorban a pozitív történetek gyűjtötte össze az eredeti naplóból a kiadotthoz. Az is hozzá tartozik az igazsághoz, hogy az ellátó alakulatok, ahol ő is szolgált nem közvetlen harcoló csapatok voltak, a hátországban teljesítettek szolgálatot. Tűzvonalba csak a visszavonulás során került és szolgálati ideje alatt nem harcolt az első vonalba. így talán nem csak optimista személyisége okán szemlélhette így a történeteket.
Kónya Lajos civil foglalkozása tanár volt. A soproni 9. könnyű hadosztály 34/1 zászlóaljához az 1. puskaszakaszhoz sorozták be. 1942. augusztus közepén megsebesült, egészen október elejéig kórházban kezelték, majd visszatért a frontra. 1943. február elsején Sztarij Oszkolban újra megsebesült, így tért haza a frontról.
Simon István a legfiatalabb a szerzők között, 1918-ban született. A kötelező katonai szolgálata a háború időszakára esett. 1942. június 27-én indult el a soproni 7. könnyű hadosztály 30/1 harckocsiezredével Náraiból a frontra. Elképesztő pontossággal vezette naplóját, a teljes katonai idő alatt hét füzetet írt tele.
Martin Ferenc, aki civilben mérnök volt, tartalékos főhadnagyként a 13. gyalogezrednél szolgált, majd a hadsereg műszaki parancsnokságán teljesített szolgálatot 1942. novemberétől (amely a hátországban települt). 1942. júniusában Almásfüzitőn dolgozott amikor megkapta SAS behívóját, és június 24-én már úton is volt a keleti frontra ahonnan 1943. február 18-án tért csak vissza.
A csendesebb téli időszakot a januári hadmozdulatok rázták fel. Az utolsó kemény harcok majd végül az összeomlás és a visszavonulás az orosz télben. A befejezés következik.
A naplók :
Dr. Somorjai Lajos: Megjártam a Don-kanyart, 2002 Budapest, Rubicon kiadó
Dr. Vámoss József : Emlékem a 2. Magyar hadseregről (Szeged 1979 márc.2) Hadtröténeti Levéltár
Dr. Bereczky Sándor: Naplórészletek a Don-kanyarból… A doni 2. hadseregben derűs percek is voltak… 2000, Budapest Dr. Bereczky Zsolt
Kónya Lajos: Hej, búra termett idő, 1996 Budapest, Gondolat Könyvkiadó
Simon István harctéri napló. Hadtörténeti Levéltár
Martin Ferenc volt tartalékos főhadnagy naplója, Hadtörténeti Levéltár
Határtalan Történelem 